Na, az az amit nem tudok megoldani. Még mindig nem. És ezért vagy az van, hogy bele se megyek olyan szituációkba, amiben ez lehetőség, vagy ha muszáj, akkor sokkal jobban megvisel, mint másokat. Azt hiszem, mert persze megbeszélni nem tudom senkivel. Ezt sem. És még mindig ott tartok, hogy nem merek bemenni egy új helyre. és nem mertem bemenni még egy rohadt mekibe sem amikor ideérkeztem. Álltam az ajtó elott és vártam. De mire? Mi a francra? Miért nem vagyok képes, miért ugrik össze a gyomrom ilyen helyzetektől? Miért rontottam el az egyetlen esélyem, hogy azt csináljam, amit tanultam. Ha már nem is igazából szeretem, de az legalább lett volna valami, valami kis szellemi kielégülés. De nem, álltam ott a szomszéd utcában amig letelik az idő. És utána azt kamuztam, hogy elkéstem. És utána nem hivtk többet. Miért is tették volna, ÉN basztam el. Azt is.
Mert nem jó. Soha semmi nem elég. A négyes nem elég. Több kell. Mert csak az a dolgod. Hát nem kellett volna, hogy csak az legyen. Annyi minden "dolgom" lett volna. Például megtanulni az ismeretlen helyzeteket kezelni. Nem félni. Megtanulni élni, barátkozni, játszani. MOST JOBB??? Itt vagyok, megvan a diplomám, csak szart se érek vele. Ezt amit most csinálok, meg eddig bármit amit csináltam, mind meg tudtam volna anélkül is. Sőt, jobban, többet is, és lett volna...Ha nem az a cél, hogy azonnal, 18 évesen egyetem..Ha valaki megkérdezte volna, engem mi érdekel, én mit csinálnék szivesen. Akár még azt is, hogy mit tanulnék inkább. De nem, mindenből kellett az ötös. Mindenből a legjobbnak kellett lenni.
Nem tudom, melyik a jobb. Az, amig volt egyáltalán ez a nyomás, vagy amikor megszűnt. Amikor semmi nem volt, 14 éves korom után. Azt hiszem, a legszarabbul jöttem ki. Nem, nem csak a tanulás lett volna az egyetlen esélyem. Legalábbis tuti, hogy nem igy. Abban igen, hogy nem is álmodhattam (miért is nem? Miért kellett az én esélyeim a kocsmával elbaszni??), arról, ami sokaknak szinte járt, de..igy nem. Igy csak eszem, emésztem magam, ha hibázok, és nem merek bemenni egy rendes étterembe.. Mert mi van ha...marad a meki...mélyen mélyen a szint alatt, ahol lehetnék. Majdnem azt mondtam, hogy a szint alatt amit érek, de...ha nem tudok változtatni, akkor egyszerűen ez a szintem.